Egy szok�sos h�tf�i reggel volt. Kagome �pp az iskol�ba sietett. Ez�rt m�g fut�s k�zben is a k�nyvet b�jta. R�ad�sul k�s�sben volt. M�r az iskola kapuj�ban volt, mikor becsengettek.

- Na tess�k! - bosszankodott - Mire fel�rek a m�sodik emeletre, a tan�r m�r r�g ott lesz.

A l�ny futott felfele, ahogy csak tudott. Az oszt�ly ajtaj�hoz �rve meghallotta a tan�rn� hangj�t. Most m�r biztos volt benne, hogy elk�sett. Illedelmesen bekopogott.

- Eln�z�st a k�s�s�rt - mondta, majd szem�t a padl�ra szegezve bekullogott az ajt�n.

B�r jobb lett volna, ha el�re n�z, mivel majdnem neki ment valakinek. Ijedten feln�zett. Egy fi� �llt el�tte, akit eddig nem ismert. A fi� m�lyen Kagome szem�be n�zett, aranyl� tekintet�vel. Hossz�, fekete haja volt, h�tul egy szalaggal bek�tve, el�l k�t vastag tincs l�gott. Egy feh�r inget viselt, ami teljesen ki volt gombolva, s �gy kil�tszott v�kony, �mb�r izmos mellkasa �s hasa. Egy b� farmer volt rajta, l�b�n edz� cip�t viselt. Kezei a nadr�g zsebeiben lapultak.

Kagome meredten �llt �s nem mozdult. K�nos cs�nd honolt a teremben, amit a tan�rn� t�rt meg:

- Kagome! Ne �lldog�lj itt! �lj le!

A l�ny �gy is tett. A tan�rn� folytatta:

- Nos. Mint l�tj�tok, �j oszt�lyt�rsotok j�tt. Csak ideiglenesen marad itt. Erre az id�re fogadj�tok k�z�tek... Ja �s oszt�ly! Nem felejtettem �m el a dolgozatot. Majd holnap meg�rj�tok.

  Kics�ngettek. A tan�rn� a Kagome melletti �res helyre �ltette le a fi�t, majd kiment. a Fi� Kagome fel� fordult:

  - Szia! Hiku vagyok! �s t�ged hogy h�vnak?

  - Kagome... Higurashi Kagome - v�laszolta kiss� bizonytalanul. Olyan furcsa �rz�se volt, de nem tudta volna megmondani, mi.

  Nem volt idej�k besz�lgetni, mert az oszt�ly �sszes l�ny tagja k�r�lvette Hikut, �s k�rdez�sk�dni kezdtek. A tan�t�s t�bbi r�sz�ben sem tudtak sz�t v�ltani. Ak�rh�nyszor odajutottak, mindig volt ott valaki, aki k�rd�sek z�por�val �nt�tte le.

A tan�t�snak v�ge lett. Kagome hazafel� indult. Mikor az egyik sarkon befordult, l�tta nem sokkal el�tte az �j oszt�lyt�rs�t. Nem sz�lt oda neki, csak t�volr�l figyelte. Szerencs�re a fi� hasonl� ir�nyba ment, mint amerre Kagome lakott. N�h�ny percig �gy mentek, majd a l�ny d�bbenten meg�llt. Hiku az � h�zuk l�pcs�j�n ment f�l, l�that�lag szapora l�p�sekkel. Kagome gyorsan ut�nament. Mire a l�ny fel�rt, Hiku mintha a f�ld nyelte volna el, �gy elt�nt. Ez k�l�n�s volt sz�m�ra.

M�snap kor�n reggel Inuyasha rontott be Kagom��khoz, s arra k�sztette a l�nyt, j�jj�n vele. Az el�sz�r ellenkezett, mivel most v�gre rendesen tanult a dolgozatra, de a hanyou elr�ncig�lta mag�val a m�sik vil�gba.

  - Mond! - kezdte Kagome - Mi a csud�nak vonszolt�l �t magaddal?

  - Egy szellemmel tal�lkoztunk Miroku�kkal, akin�l feltehet�leg nem csak egy �kk�darab volt. De sajnos elmenek�lt �s elvesztett�k a nyom�t is. Seg�tened kell nyomra vezetni minket.

  - Mi vagyok �s? �kk�keres� kutya? Tudtommal a legkuty�sabb k�z�l�nk te vagy. Vagy t�vedek?

  - J�l van na! Ne s�rtegess! Elkapjuk a sz�rnyet �s m�r mehetsz is vissza a j�v�be, ha nagyon akarsz.

  Inuyasha a h�t�ra vette Kagom�t �s �gy ment tov�bb. Sebesen sz�guldott a f�k k�z�tt. Szinte alig �rte a talajt. Az egyik faluban csatlakozott hozz�juk Miroku, Sango, Shippou �s Kirara. �gy hatan folytatt�k tov�bb �tjukat.

Kagome egyre jobban �rezte a sz�rny jelenl�t�t, �s csakhamar r� is tal�ltak. Egy hatalmas farkasd�mon volt az. A l�ny tiszt�n l�tta: �t �kk�darab volt a nyak�ba bele�gyazva. Inuyasha kir�ntotta a Tessaig�t, majd lecsapott vele. Ez a sz�rnynek meg se kottyant. T�bb ilyen pr�b�lkoz�s ut�n sem t�rt�nt semmi.

  Sango nem b�rta tov�bb sok�ig, a sz�rny fel� haj�totta bumer�ngj�t, amit az egy csap�sra kett� t�rt.

  A Miroku kez�n l�v� lyukat nem haszn�lhatt�k fel, hisz azzal a szil�nkokat is elt�ntette volna.

  T�tlenek voltak. Inuyasha makacss�g�hoz  h�ven �lland�an ostromolta a farkas d�mont. De m�g mindig semmi k�l�n�sebb v�ltoz�s nem t�rt�nt.

  Inuyasha elf�radt. B�r a kardj�t m�g mindig el�lre tartotta, nem ind�tott �jabb rohamot.

  - �s most mi lesz? - k�rdezte.

  A v�lasz hamarabb j�tt, mint gondolta volna. Egy gyorsan mozg� alak t�nt fel a semmib�l, majd Inuyasha el�tt �llt meg. Mindenki szeme t�gra ny�lt. A j�vev�ny, ahogy ott szemben �llt a hanyouval, k�s�rtetiesen hasonl�tott r�: arany szemek, kutyaf�lek, hossz� ez�st�s haj. M�g a ruh�juk is hasonl� volt. Csak az idegen haja �ssze volt k�tve.

  A j�vev�ny egy ravasz mosollyal kikapta Inuyasha kez�b�l a Tessaig�t.

  - Ugye nem baj, ha k�lcs�nveszem? - k�rdezte pimaszul, s meg sem v�rva a v�laszt a karddal nekirontott a farkasd�monnal.

  Mindenki meglep�d�tt, mikor a kard engedelmeskedve a j�vev�nynek hatalmas f�ny�radattal semmiv� foszlatta a sz�rnyet hossz� cs�kokat v�sve a f�ldbe. A Tessaiga visszav�ltozott. Az idegen felvette az �gk�szil�nkokat. K�t tenyer�t �sszetette, majd behunyta a szem�t. Mikor �jra kinyitotta �s a kez�t is kit�rta, m�r nem az az �t darab volt, mint az el�bb. Egybeforrtak �s megtisztulva csillogtak.

  Az idegen odament Inuyash�hoz �s visszaadta a kardot.

  - K�sz�n�m! J� haszn�t vettem neki.

  M�g miel�tt elment volna, Kagome ut�nasz�lt.

  - V�rj! Hogyhogy tudtad haszn�lni a Tessaig�t? �s hogy tiszt�tottad meg a darabokat?

  Visszafordult �s (m�g mindig ugyanazzal a vigyorral a sz�j�n megsz�lalt.)

  - M�g nem j�tt�l r� Kagome? Pedig eszes l�nynak tartalak.

  - Ho... honnan tudod a nevem?

  - Gondolkozz egy kicsit �s r�j�ssz!

  Majd elment. A csapat pedig hazaindult. Eg�sz �ton, �s m�g azut�n is az idegenen tanakodtak �j meg �j k�rd�seket felvetve

M�snap Kagome hamar be�rt az iskol�ba. Nem tudott aludni a tegnap t�rt�ntek miatt. Mikor be�rt, m�r ott volt a h�rom bar�tn�je. A l�nyok �lland�an az �j fi�r�l besz�ltek, hogy mennyire - id�zem - "sz�vd�gleszt�", stb. B�rhogy pr�b�lt Kagome t�m�t v�ltani, mindig visszakanyarodtak a kiindul�shoz.

  K�zeledett az �ra, �s az �j fi� m�g mindig nem j�tt meg.

  - Lehet, hogy m�g mindig beteg - kezdte Yuka.

  - Hogy �rted ezt? - k�rdezte Kagome.

  - Tegnap nem j�tt be �r�kra. Ugyan�gy beteg volt, mint te. Csak neki nem k�szv�nye volt, mint neked, csak szimpl�n megf�zott... Am�gy hogy vagy?

  - J�l - v�laszolta, s k�zben a nagypap�ja jutott az esz�be, aki m�r megint j� kis betegs�get tal�lt ki neki.

  Becsengettek. A cseng�vel egyid�ben l�pett be Hiku, aki gyorsan le�lt az asztal�hoz.

  Kagome meg�rezte: a fi�n�l �kk�darab volt, �s nem is egy. De m�g miel�tt r�k�rdezhetett volna, bej�tt az irodalomtan�r. Az �r�n k�l�nb�z� verseket elemeztek. Mikor a tan�r h�tat ford�tott az oszt�lynak, hogy fel�rja a t�bl�ra a jegyzetet, Hiku odahajolt Kagom�hoz �s a f�l�be s�gta:

  - R�j�tt�l m�r, ki vagyok?

  A l�ny ijedten n�zett a fi�ra. Most m�r tudta: vele tal�lkoztak tegnap a m�sik vil�gban. A fi� �jra megsz�lalt:

  - Seg�tek: A j�v�b�l j�ttem. �s a hamarosan sz�letend� fi�r�l van sz�.

  - MI? - ki�ltotta Kagome.

Az eg�sz oszt�ly r�juk n�zett. A tan�r kik�ldte mindkett�j�ket a folyos�ra. Egy darabig csak n�m�n �lltak egym�s mellett.

- Sz�val a j�v�b�l j�tt�l? - k�rdezte halkan a l�ny.

- Igen. Tudod m�r, ki vagyok?

- M�g nem.

- Akkor gondolkodj egy kicsit.

Kagome a gondolataiba mer�lt. Esz�be jutott az a furcsa �rz�s, mikor el�sz�r tal�lkoztak az iskol�ban. Majd a hihetetlen hasonl�s�g Inuyasha �s a j�vev�ny k�z�tt, �s a megtiszt�tott �kk�darabok. Sok�ig csend volt. Majd a l�ny szemei t�gra ny�lva n�ztek Hiku-ra.

- Te... - kezdte bizonytalanul - Te Inuyasha fia vagy!

- V�gre r�j�tt�l. De nem csak Inuyasha fia, hanem a te fiad is.

- Nem mondod komolyan, ugye? �n �s Inuyasha? Az nem lehet!

- De igen. �v pontoss�gra valamikor a k�zelj�v�ben lesz...

- Mi! De h�t m�g nem is voltunk �gy egy�tt!

- M�g nem - a fi� arc�ra ism�t a tegnapi ravasz mosoly �lt.

Kics�ngettek. A tan�r kiment az oszt�lyb�l, s egy csom� h�zi feladatot adott Kagom��knak. A t�bbi �ra viszonylag nyugodtan telt. D�lut�n a k�t fiatal m�g benn maradt az oszt�lyteremben megcsin�lni a sok leck�t. N�ha a l�ny k�rdez�sk�d�tt, de sok v�laszt nem kapott. Mikor k�sz voltak a tanul�ssal, �gy egyeztek meg, hogy nem mondj�k el, Hiku kicsoda val�j�ban. Mikor hazafel� tartottak, a l�ny hosszas hallgat�z�s ut�n megsz�lalt:

- �s mond csak! Hogy lehet az, hogy tegnap d�mon volt�l, ma meg ember?

- �n csak negyedr�szt vagyok ember. �gy n�lam ez nem olyan tart�s, mint ap�n�l. Alapban ember vagyok, de ha kell, �t tudok v�ltozni. �n ezt Kirara �s a Tessaiga viselked�s�het hasonl�tan�m. Azok is csak akkor er�sek, ha kell.

Meg�rkeztek.

- Akkor majd a m�ltban tal�lkozunk - azzal a fi� bement a k�thoz.

Kagome el�sz�r m�g a h�zba ment. Megvacsor�zott, majd bepakolt a m�sik vil�gba val� �tra, �s � is a k�t ir�ny�ba vette az �tj�t. A m�ltban, a faluban tal�lkozott Inuyash��kkal, akikkel r�gt�n �tra kelt.

- Hova megy�nk? - k�rdezte Kagome.

- Egy faluba a hegyeken t�lra - v�laszolta a hanyou - �zentem az �cs�ddel, hogy hossz� �tra megy�nk. Megmondta?

- Igen

T�nyleg hossz� volt az �t. K�r�lbel�l egy h�tig mehettek. A v�ge fel� Shippou, Miroku �s Sango Kirara h�t�n pihent, Kagom�t pedig Inuyasha vitte.

Mikor be�rtek az egyik hegytet�n l�v� faluba, pihenni sem volt idej�k. T�bb sz�z, tal�n ezer d�mon lepte el a kis telep�l�st. T�z �s emberek holtteste volt minden�tt. A sz�rnyek �szrevett�k a csapatot. Mind t�mad�sba lend�lt.